2024.03.19. - 60. Korlátozás
Az álmodozás: határtalan. ,A képzelet: pontos és behatárolt.
Ezért az álmodozásból nem lesz semmi - de a képzeletnek megvalósító hatalma van (például agykontroll és számos terápiás eljárás). Félelmeink határtalanak.
De ha megfogalmazzuk, szavakkal kifejezzük, mitől is félünk valójában: a félelem elveszíti hatalmát.
Lelkünkben sok minden „korlátlanul” kavarog - ez a jósjel arra biztat: fogalmazd meg, öntsd szavakba, mondd ki bátran. Abban a pillanatban, amikor egy démonnak nevet adsz: elveszti hatalmát.
Ha célodat pontosan megfogalmazod: eléred.
A folyót mederbe terelni és gátat szabni neki: ez ennek a jósjelnek a tanácsa. Nagy kultúrák szabályozott folyamok partján jöttek létre - a gáttalanul hömpölygő vizek árvízzel fenyegetnek.
A beosztás, az életrend, a gazdaságosság, a reális határok megteremtése, a napról napra való haladás, a józan mérték, az önfegyelem, a takarékosság mind ide tartozik.
A jósjel arra figyelmeztet, hogy elúszhatsz valamiben.
Valami ösztönös kavargást kell itt józan mederbe terelni - valami mértéktelent mértékre szabni.
„Korlátozás: siker. Keserű (túlságba vitt) korlátozás káros.”
Ez a bölcs középút gondolata: a beosztás jó, a fösvénység káros, az önfegyelem jó, az önkínzás káros, pontosan megfogalmazni a bajaimat jó, fecsegni róla: káros; dolgozni „pontosan és szépen, ahogy csillag megy az égen”, robotolni káros.
A jósjel a megvalósítás kulcsát adja: légy reális! Csak az a terved valósul meg, amelyet helyes mértékkel, sok lemondással, önfegyelemmel, odaadó munkálkodással valósítasz meg.
Ami nem így készül, irreális álom marad csupán.
Isten is sejtenként, molekulánként építkezik, pedig Mindenható. Csakis annyit követelj magadtól s másoktól, amennyi megvalósítható.
Ne légy „túl”!... Túl közvetlen, túl tartózkodó, túl költekező, túl szűkmarkú - építs hasznos gátakat, különben árvíz fenyeget.
(Egy ízben irracionális félelmeimre mutatott rá ez a jósjel. Három napon belül eloszlottak - mert eloszlattam. Megfogalmaztam, mitől félek valójában, és józan értelemmel gátat szabtam a félelmemnek. Ez roppant jó érzés volt: „árvíz” helyett termékeny folyóvá vált bennem valami.)
Gondolatok
Tudd, hogy mi tartozik rád és mi nem!
Ami rád tartozik: oldd meg - ami nem, arra mondd ki határozottan: semmi közöm hozzá!
A „Csie” azt mondja, hogy lelkünk elmondhatatlanul nagyobb, és öntudatlan része kaotikusan működik: minden külső hatást válogatás nélkül magába nyel, mint tenger a mérgező olajat; ráadásul formátlan vágyak, ambíciók, szorongások, keserűségek és félelmek úsznak benne, nem lehet tudni, mikor melyik érzés bukkan a felszínre. Vágyódunk a hegycsúcsra, tíz ösvény is fölvezet rá, de egyiken sem indulunk el. Egyszerre sok mindent szeretnénk, de semmit sem annyira, hogy akár csak egyért is megtennénk azt, ami erőnkből telik.
„A Sas - mondja a bölcs - csak egyetlen bárányt választ ki a nyájból!” Vagyis „korlátozza” határtalan mohóságát - de az az egy az övé lesz!
Mi pedig mindet szeretnénk, de egyik sem lesz a miénk!
Az „önismeret” lényegében azt jelenti, hogy az ember felismeri a „korlátait”. Tudja, mit várhat magától, mire képes - de azt meg is teszi, bármilyen lemondás árán is.
Önmagam túlbecsülése vagy lebecsülése azt jelenti, hogy semmi érdemlegeset nem fogok csinálni.
Az pedig még nagyobb hiba! Embertársainkat (barát, munkatárs, élettárs, üzlettárs, ellenség) rosszul mérjük fel: alábecsüljük őket, vagy túlságosan sokat várunk el tőlük.
Ebben a jelben valóra válásról van szó. Minden a „korlátozás” jelében jött létre: az évszakok, a napok, az órák... de mi magunk is sajátos jellemmel, testtel, sorssal születtünk... minden ember korlátok között élő végtelenség... Csak a párának nincs határa: a földre mint kerek esőcseppvagy kemény jégdarabka hull...
A Kabbala azt mondja: „Isten világokká korlátozta magát.”
Kérdésedre a jósjel azt javasolja: minden külső-belső káosz ellenszere: a korlátozás!
Az önfegyelem. Az életrend. Mérséklet. Amit jóban, rosszban követni kell.
A lelket ugyanúgy művelni kell, mint a földet - nem lehet magára hagyni. Ide tartozik minden vallásos aszkézis, önnevelés, edzés, jóga az, hogy az ember határt szab: nem enged meg magának (és másoknak sem!) mindent.
A korlátozás a szellem uralma az anyag és az ösztönök felett.
Tudd, hol van felelősséged határa. Odáig mindent tegyél meg! Onnan túl semmit!
Találd meg a mértéket. S főleg azt: mi bánt. Fogalmazd meg, hol van a szétsugárzó problémád góca! Minél pontosabb a diagnózis, annál hatásosabb a gyógyítás.
Az emberiség nagy szellemiségei önmaguk legszigorúbb bírálói voltak.
De az önbírálatnak is korlátokat szabtak: ismerték a mértéket.
A kínai képjel azt üzeni, hogy a vékony bambusz erejét és magasságát a szálat elválasztó, „korlátozó” gyűrűknek köszönheti.
Általános Élettapasztalat egyébként, ha valaki önmagát nem korlátozza, az élet fogja korlátozni.
A teremtés rendje, hogy határt szab a káosznak. Ha belülről nem sikerül, kívülről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése