2024.03.21. - 56. Átutazó

 

56. Átutazó

56. Átutazó

Igazi honvágy csak egy van: az Istenhez való vágyódás. Minden más vágy csak káprázat, a vándor önbecsapása. Sem család, sem ország, sem nép, sem barát, sem szerető nem végleges az Úton. Mélyebb kapcsolatot csak olyanokkal élhetsz meg, akik a rokon lélek ismerős érzését keltik benned. Ezek az érzések valódi hazád rejtjeles üzeneteit hozzák. Most idegenben vagy.

Dolgod, örömöd, munkád, sőt élvezeted is lehet itt - de nem tartós! S ha tartóssá akarod tenni, nagy hiba!

Követek élik ezt: hazájukat képviselik egy idegen országban. Óvatosak. Jó emberismerők.

Megválogatják mindennek a helyét s idejét. Kapcsolataik barátságosak - de nem mélyek s nem maradandóak. Helyzetüket világosan látják, de nem élezik ki a konfliktusokat. A szó mélyebb értelmében: társtalanok.

E jelben tanulja meg az ember, hogy önmagában bízzon, saját fényében, mely mindenhol meleget ad. Ha ez az önfénye kialszik, megriad, mások függvényévé lesz, s a körülmények játékszerévé válik.

Sok idegen él a világban s kevés ismerős.

A Lü jósjel témái közé tartozik: a kaland, az új felfedezése, a hovatartozás érzése, az alkal-

mazkodás határai. A maradandó őrzése a mulandóságban. Vendégség. Gyors helyzetfelismerés.

A Vándor gyakori szereplője a meséknek. Sorsa idegen földön, idegen szokások, törvények, s főleg idegen emberek között vezet át. Nem idevaló, nem ismeri az itt élők sorsát, lelkületét. Ezért ítéletei csakis futólagosak lehetnek. Nem tudja, milyen itt élni.

A kínai Vándor kedélyesebb, mint a magyar emigráns: nem veszi tragikusan otthontalanságát. Tudja, hová tartozik - saját szívéhez -, s ezért az egész földi életét többé-kevésbé az Átutazó

(Lü) lelkületével éli meg.

A kulcsszó: Ne ragaszkodj semmihez! Csak a „zászlóhoz”!