2024.03.16. 52. Nyugalom

 

52. Nyugalom

Valakinek a szeme visszanéz, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzetig.

Valaminek a határához érkeztél. Egy ciklus befejeződik; idáig tartott - innen már másik kör indul. Ez most a számvetés ideje.

Most derül ki, mi az, ami álmaidból, vágyaidból, törekvéseidből valóra vált. Minden láthatatlan látható lesz s megszilárdul. Amivel szembesülsz, az a realitás.

Számvetésre azért van szükség, mert életünk tételekből áll, s ha nem tudatosítjuk magunkban egyrészt azt, hogy itt most lezárult egy tétel s új van születőben, másrészt, hogy mik voltak ennek a lecsengő tételnek a tanulságai, összes hibáinkat átvisszük az újba, s vég nélkül ismétel-

getjük.

Az „ismétlés” alapvető gyarlóságunk, s a legtöbb bajt okozza.

Jó példák erre a sorozatos elválások, amikor valaki az egyetlen elhibázott párkapcsolatból is megtanulható tanulságot nem fogja föl, újra és újra házasodik s válik, ugyanúgy, ugyanazért - mert

a hibás „vírust” hurcolja magával. A számvetéshez nyugalom kell.

„Az Igaz Ember ilyenkor megvizsgálja a szívét, s nem hagyja el a helyét.”

A „ember, aki nem nőtt fel”, esztelenül rohan tovább.

A bölcs arra figyelmeztet, hogy a Ken jósjel csak kívül hordozza a Hegyek csöndes, mozdulatlan békéjét, belül ez nagyon is dinamikus és feszült állapot, s ezért nyugalmadat sem életed eseményei, sem lelked tudattalan erői nem fogják megteremteni.

Ezt neked kell létrehoznod!

Az általunk teremtett nyugalmat úgy hívják: meditáció.

Nem a manapság divatos álomvilágba menekülő képzelgésre gondolok, hanem arra a magas fokú önismereti állapotra, amikor úgy nézel magadra s az életedre, mintha Isten szemével látnál.

Tanúként, rálátva saját lényedre s tetteidre.

Erre van szükséged most: megállni és tiszta szemmel visszanézni valaminek a végén, és valami éppen induló újnak a határán.

A Megítélés a meditáció lényegét fejezi ki:

„Hátát nyugalomban tartja. Nem tapad személyes énjéhez. Visszavonul benső udvarába, nem látja az embereit. Nincs hiba.”

Kérdésedre az általános válasz: állj meg! Nyugtasd meg szívedet! Vonulj „benső udvarodba”; most magad vagy önmagad dolga - senki más! Ne engedd, hogy félelmed, szorongásod, vágyad, reményed, akaratod hajszoljon tovább!

A Hegedűs a háztetőn című műben, amikor a házasságszerző lihegve berobban, s újságolni kezdi a jó hírt, a bölcs megállítja, s azt mondja neki: „Először üljünk le!”

Ez ennek a jósjelnek a tanácsa.