2024 J'Y-KING - Február J'Y-KING - 8. és 9. napja J'Y-KING
29. A nehézségek legyőzése - 17. Követés - 49. Megújulás
8. és 9. napja J'Y-KING
49. Megújulás
„Megújulás. Eljön a napod, s külső-benső egységbe kerülsz. Alapvető siker. Megszűnik a bánkódás.”
A kígyó megszabadul a bőrétől. A helyzet tarthatatlan. Csakis a gyökeres változás, a megújulás segít.
Egy túlélt külső-benső helyzeten kell túljutnod. Valami, ami eddig védett s óvott, idejét múlttá vált - meg kell újulnod!
Mielőtt a nap a zenitre jut, külső sorsod, benső állapotoddal harmóniába kerül.
A megbánás s a gond szűnik (hui vang). A jósjel azt üzeni: forradalom előtt állsz!
Az Igaz Ember az ilyen forradalmi, gyökeresen megújító életkorszakban fokozottan ügyel az időszerűségre. Sem korán, sem későn nem cselekszik. Az idők jeleire figyel.
A jósjel bízik sikeredben.
Megválni a régitől nehéz. Amihez hozzászoktál, rád nőtt, mint a bőr, amely sokáig védett, de egy idő után már szorító börtönöddé vált. Fájdalmas megválni tőle. De alatta már érik az új.
Minden új először belül születik - új életciklus előtt állsz! A megújuláshoz két dologra van szükség: tetterős lépésre - és óvatos kivárásra. Késni baj, de még nagyobb baj, túl korán indulni.
Jou fu. Egyrészt azt jelenti, hogy benső változása a külsővel összhangba kerül. De azt is, hogy a megújulás folyamatát a szellemvilág segíti.
Ahogy születésekor az ember nincs magára hagyva, ahogy keltetésnél a tojásból kikelő új életet a tyúk melege érleli s vigyázza - úgy ügyelnek a láthatatlan világból ránk, különösen akkor, amikor „újjászületünk”.
A Ko két trigramból áll. Tűz a Tó alatt. Két összeférhetetlen elem, együtt forrásban lévő állapotot jelöl. Ezt a jelet forradalomnak is nevezik, a magyar szó nagyon is találó.
A jósjel vonásai ehhez a forradalomhoz adnak taktikát - megkülönböztetve a lázas lázadást a forrás forradalmától. „Forrni” valami csak akkor tud, ha eléri a „forrpontját” - a lázadáshoz elég a láz: indulat, elkeseredés, bosszú, gyűlölet, vakmerőség, az „ebből elegem van!” dühe.
Mindkettőnek lehet valódi oka, mindkettő szolgálhat igaz ügyet - a különbség ott van, hogy a forradalom győz - a lázadás veszít! Veszít azért, mert tettét elvakultan indítja, nem látja át az erők valódi természetét - főleg azt nem látja, hogy nem kívül, kell letépni, hanem belül kell megújulni!
A forradalom lényege nem az, hogy a külső helyzet tarthatatlan, hanem az, hogy az Új készen áll a születésre.
A vedlés nem azt jelenti, hogy az állat valamit letép magáról - hanem azt, hogy alatta új bőr rejtőzik, mely ledobja a régit.
Az „Ebből nekem elegem volt!” - a forradalomhoz kevés. Az is látnom kell, mit teremtek helyette.
Az igazi forradalom nem ismeri sem a türelmetlenséget, sem az erőszakot.
Csak a türelmet és erélyt.
Az igazi forradalmat gondos benső-külső munka előzi meg. Átgondoltság, nyugalom, hit - és főleg tévedhetetlen ítélet. Látó, tiszta szem - ez a Tűz pozitív tulajdonsága - és Derű - ez a Tó erénye.
Ven király szerint a forradalom természetes állapot. Minden állandóan újjászüli magát. Először mennyiségileg dúsul, tágul, növekszik, feszül s aztán átcsap egy másik, minőségi állapotba.
Ezt a természeti folyamatot azonban az ember ritkán tudja végrehajtani.
Az ember elodázhatja vagy elhamarkodhatja a cselekvést.
Benne ragadhat a túléltben, az erjedtben, a rohadtban vagy - ha nem lát tisztán - túl korán „letépi magáról régi bőrét”, de új nincs még helyette.
Amit elhagysz, az a múltad: a megszokások, jellemmé kövült érzések, vágyak, gondolkodásmódok. Nem szívesen válsz meg tőlük, mert hozzád nőnek. Úgy érzed: eltartanak, még ha rosszak
is. Életösztönből is kapaszkodsz a régibe.
Ráadásul az emberek így szoktak meg.
Mit kezd véled az élettársad, ha „megújulsz”, holott ő a régihez szokott?
A megújulás nem magánakció, hanem mindig és kivétel nélkül közösségi cselekedet!
A lázadó csak a felforgatásig jut el: ki akar menekülni terhessé vált sorsából, s nem veszi fi-
gyelembe, hol tartanak mások az életükkel.
Sok válást, menekülést, emigrációt szült a lázadás szelleme - utólag derült ki, hogy a lázadó magával hurcolta összes „kiforratlan” problémáját! A forradalmár felelősséget érez az emberi közösségért, amelyben él. S mivel az érzi az időszerűséget, tette eredményes lesz. Ami a legfontosabb: a megújulást először önmagán kezdi.
Új világot csakis új ember teremthet. Ez az, amit az újkori történelmünk forradalmai rendre elmulasztottak. Először magadat kell megváltoztatni - s csak utána a „rendszert”. Ez vonatkozik az élethelyzeteinkre is.
Az nem „megújulás”, ha valaki átrendezi a bútorait a lakásában. Sohasem a körülményeken kell kezdeni. A megújulás először mindig benső lépés. Isten felé. A beteljesedés felé.
Szellemi értelemben ez a fejlődés útja. Megújulni sokszor kell életünk során.
Benső késztetés ezt éppúgy elindíthatja, mint a külső körülmények kényszerítő ereje. De tudd: a külső tükörkép. Hiába töröd össze, ha nem tetszik az arcod.
A jósjel radikális változtatást javasol - de „kínai” módon. Azaz: bölcsen, megfontoltan, ihletetten, derűsen.
Kifejezetten nekem készített egy meditációs csoport korábban olyan jós-pálcikákat, amelyket itt is használok. Itt az évre, a hónapra, és a napra külön jósjelet rakok ki. Így az éves jel az egész évre, a havi jel az adott hónapra állandó, változó csak a napi jel lesz.(Hétköznapi használatban, ha kérdést is teszek fel, akkor duplán húzok minden poziciójára a kuannak.Ha változó a jel, akkor két kuannal dolgozom és bennük levő változó vonásokkal is külön.Az első kuan a jelen helyzetet jelenti számomra, a változó vonások az útat a jelen helyzeten keresztül, a második kuan pedig az eredményről ad tájékoztatás a változó jelek következményeként.)
Idézetek Müller Péter: Jóskönyv - JI-KING - mindennapi használatra c. könyvéből valók.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése