2024.03.23. - 26. Nagy erő összegyűjtése

 

26. Nagy erő összegyűjtése

A teremtő energiák lassacskán gyülekeznek - élni azonban az ilyen nagy erőkkel csak akkor lehet, ha az alkalmazáshoz a feltételek megértek.

Korai cselekvés kapkodáshoz, az erők elfecsérléséhez vezet. A szelídítetlen erők égetnek. A tettet meg kell érlelni.

Ahogy egy terhes asszonyt feszíti az új élet, úgy feszülnek most benned jövődet teremtő energiák.

Türelem. Kitartás. Várni s érlelődni! A megérett gyümölcs magától lehull.

Az út nyitott előtted. Üdvös időszak. Ha megértél: indulhatsz!

Erőt gyűjteni azt is jelenti, hogy fölöslegesre nem szabad elpazarolni. Az igazi feladatra kell összpontosítani.

„Emlékezetem lapjáról letörlök minden léha jegyzetet, hogy csak parancsod éljen, egyedül!”

- kiáltja Hamlet királyfi, amikor apja szellemétől megtudja, mi a sorsának a feladata.

Jól teszed, ha kilépsz megszokott környezetedből.

Tágabb körbe - túl eddigi határaidon.

„Az Igaz Ember ősi hagyományok titkát kutatja, s lefordítja saját korának nyelvére.

Innen tudja, mi az üdvös cselekvés.”

A Hegyben Égi erők rejlenek - ez a két kua alkotja a jósjelet.

A nagy akció előtti létfázis ez: összegyűjteni, felhalmozni, koncentrálni, a visszatartott erőt megérlelni, megszelídíteni - és feltör majd, mint a forrás.

A mai tudomány akkor szembesült ezzel a kérdéssel, amikor az atomenergia békés fölhasználásának a lehetőségét kereste.

Ebben a jelben az égi erők a hegy mélyében szunnyadnak. Feszítik, de nem jó, ha kitörnek.

A taoista misztika szerint ez a „spirituális embrió” érlelődésének kora.

Nehéz kivárni, amíg a dolgok megérnek. Belül már sejtjük, kik vagyunk - de kívül még nem tudjuk megvalósítani.

Belül már tudjuk, mit akarunk - kívül még nem történik semmi!

Ebben a várakozásban érik az ember - s érlelődnek üdvös tervei is. Legnagyobb veszély: a

türelmetlenség.

Az, „aki még nem nőtt fel”, a korlátokat börtönnek tartja.

Az Igaz Ember tudja, hogy minden lelki érték és üdvös esemény korlátok között érlelődik!

Ha valami még nem megy, nem feszül újra s újra neki, mert tudja, hogy nincs itt még az ideje. Sem

ő, sem a körülmények nem értek meg rá.

Sokszor tapasztaljuk, hogy valamit szívósan erőszakolunk, és mégsem megy. S egyszerre -

amikor nem is akarjuk - magától megtörténik!

Ezt a titkot tudja, aki a Ta Csu jelének üzenetét megfejti.

Ne zavarjon, hogy környezeted nem ért meg, hogy akadályokat állít eléd. S azt, aki akadályoz, ne gyűlöld - lehet, hogy akaratlanul is miattad teszi!

Lásd mindenben s mindenkiben a sors eszközét. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a

földet!”

A „Nagy Ember” - a Ta - a szelíd ember.

Az ember alapvető küldetése, hogy önmagát s a természetet megszelídítse. Más szóval: művelje. Az atomerőt, a napenergiát, a földet, a vadállatokat, a növényeket meg kell „szelídíteni”. A vadság embertelen s nem ismerünk olyan „Nagy Embert”, aki ne lett volna szelíd: Jézus, Buddha,

Lao-ce, minden bölcs, szent és nagy művész: szelíd volt.

Tudnod kell: a szelídség a legnagyobb erő!

A nyúl nem szelíd, csak gyáva. Mert gyenge. Szelíd csak az oroszlán lehet.

A keleti harci művészetekben a tanítvány akkor lesz mesterré, ha szelíddé válik. A szelídség legyőzhetetlen.

A thai elvetemült ember, aki látja, hogy itt rablók és farkasok uralkodnak, eredeti természetét megtagadva rémülten próbál maga is farkassá válni.

A szelídségről keveset tud, mert összetéveszti a gyámoltalansággal.

A szelídség ott jelenik meg, ahol az ember ősi, vad energiáit megművelte, megfékezte, és méltóságába beolvasztotta.

Amikor a Ta Csu jelén meditáltam, Polyák Imre világ- és olimpiai bajnok birkózónk, aki 

látványosan szelíd ember, azt mondta, hogy agresszív embernek soha nem volt esélye vele szemben. Nagy ellenfelei mindig hozzá hasonló „szelídek” voltak.

A Ta Csu jelében nemcsak a szelídség erejét tanuljuk, de azt is, hogyan kell várakoznunk, amíg szunnyadó energiáink eljutnak a „kritikus tömeg” állapotába.

A Csu nemcsak „megfékezést”, de „felhalmozást” is jelent. Ki kell várni, amíg a feltételek megérnek.

Néha másokra kell várni, néha magunkra. Lehet, hogy mi már készen vagyunk - külvilágunk még nem. Vagy fordítva: a világ már vár, de nekünk még érnünk kell.

Egy bizonyos: az idő nekünk dolgozik.